A világháború több mint négy éve során megszámlálhatatlanul sok fénykép készült. Ezek a konfliktus alatt nagy mennyiségben áramlottak haza a hátországba, így szinte nincs olyan család, amely ne őrizne valamilyen világháborús képi emléket; szinte nincs olyan família, amely ne lett volna érintett a világégésben. A katonák számos esetben a fronton fényképezkedtek, rendszerint a helyi vagy az adott hadsereg tábori fényképésze által készített fotó szolgált képeslapként. A 20. század fordulójáig fényképeket elsősorban a módosabb parasztgazdák csináltattak. A szerényebb anyagi körülmények között élő parasztemberek részben az első világháborús katonáskodás, részben a munkalehetőség következtében készítettek először fényképet magukról és családjukról. A műteremben készített fotókat a lakás kiemelt pontjára helyezték vagy elküldték a fronton harcoló családtag számára. A fotográfiáról hiányzó édesapa portréját a fényképész retusálta a felnagyított családi képbe, a családi egység illúzióját keltve. A fényképezés mellett a korszakban már a (néma)film is jelen volt, igaz, az első világháborús felvételek nagy része beállított volt, hiszen a katonák csupán a filmfelvétel kedvéért játszottak el különféle helyzeteket.