Az első világégés során a háborús népszerűsítést célzó propaganda az otthonokban a különféle fémből, porcelánból, kerámiából és üvegből készült használati- és dísztárgyakon, valamint a hétköznapi tárgyakon is gyakran megjelent. Ezek megvásárlásával hitet tettek a háborús célok mellett, kifejezték az uralkodó támogatását, illetve közvetve segíthették a rászorulókat, a háborús sérülteket is. A propaganda és a jótékonykodás közvetlenül megjelent az otthonokban is. Ezek között a legismertebb és legelterjedtebbek a különböző kerámia- és porcelántárgyak, amelyek a Monarchia szinte valamennyi kerámia-, keménycserép- és porcelángyárában készülhettek. A különböző csészék, bögrék, tányérok és egyéb asztali kiegészítők leggyakrabban a Monarchia uralkodóját, I. Ferenc Józsefet (1916. december után IV. Károly) és a központi hatalmak uralkodóit jelenítették meg, így II. Vilmos német császárt, V. Mehmed oszmán szultánt és a bolgár cárt, I. Ferdinándot. A díszítmények kötött ott vannak a címerek, a nemzeti lobogók és színek (a magyar piros-fehér-zöld, az osztrák [Habsburg] fekete-sárga) vagy éppen a jellegzetes katonai sisakok, illetve a katonákat ábrázoló rajzok. A motívumok szabadkézi rajzzal, sablonnal, matricával, levonóképpel kerültek fel a tárgyakra. A propagandatárgyak megvásárlására újságok reklámoldalai is buzdítottak. A háborús szerepvállalás, az adományozás emlékei is helyet kaptak a lakásokban, kiemelt helyen, például a tisztaszoba sublótján, a konyha falán. A tárgyak a háború után már nem a propaganda eszközei voltak, hanem beépültek a háború személyes emlékei, a személyes narratívák tárgyi megjelenítői közé, lettek a család „nagy háborús” történetének megszemélyesítői.