A nagy háború emlékei
Személyek

Belgium harmadik királya, 1909-ben tette le az esküt. A háború kitörésekor átvette a hadsereg parancsnokságát, és az Yser folyó mentén kiépített lövészárkokból személyesen vezette a csapatait. Belgium a németek számára (-egy) fontos területet jelentett, hiszen Franciaország lerohanását ezen országon keresztül tervezték. Albert seregei brit és francia segítséggel sikeresen verték vissza a németeket Marne-nál. Antwerpen megszállásánál is jelen volt az uralkodó, azonban a német előrenyomulást itt nem tudták visszaverni. A háború után győztesként üdvözölték, katonai együttműködését a franciákkal azonban nem tudta megszakítani a teljes önállóság érdekében. 1934-ben hegymászás közben halt meg.

Kép forrása: Wikimedia Commons


Az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere. A Szerbia elleni kemény fellépés képviselője volt. A szarajevói merénylet utáni császári ultimátum megfogalmazója. Támogatta Albánia létrehozását, hogy Szerbiát elzárja a Földközi-tengertől. 1915-ben le kellett mondania tisztségéről, hiszen nem tudta elérni, hogy a központi hatalmak oldalán lépjen be a háborúba Olaszország és Románia.

Kép forrása: Iskra (Szikra)


1910-től Torda-Aranyos vm. főispánja, 1914-ben kinevezték Erdély kormánybiztosának. Az ő feladata volt, hogy Erdélyben a rendkívüli állapotok idején a közrend és a közbiztonság fennálljon. A háborúban való szerepvállalását Erdély a háborúban című emlékirata örökítette meg. (Betegh Miklós: Erdély a háborúban. Néhány erdélyi adat az 1914-1917. évek történetéhez. Erzsébet Könyvnyomda R.T. kiadása, Dicsőszentmárton, 1924.)

Kép forrása: Wikimedia Commons


Brit államférfi. 1908-ban pénzügyminiszter lett, amit az első világháború kitörésének első éveiben is megtartott. 1916-ban hadügyminiszterré nevezték ki, és a lőszerellátásért lett felelős. 1916 végén nevezték ki miniszterelnöknek. A Haditengerészetben bevezette a konvojok használatát a német támadások kivédésére, valamint a szövetséges csapatokat egyesítette. (Ezt is a németek ellen?, mert akkor: A Haditengerészetben bevezette a konvojok használatát, valamint egyesítette a szövetséges csapatokat a német támadások kivédésére.) A béketárgyalásokon ő képviselte Nagy-Britanniát, a magyarok etnikai alapon való megítéléséért szólalt fel, azonban visszavonulva álláspontjával átadta a tárgyalást George Nathaniel Curzonnak.

Kép forrása: Library of Congress


Magyar arisztokrata, politikus és miniszterelnök. Az első világháborúban önkéntesként harcolt a szerb fronton, az orosz fronton pedig a 9. huszárezred tartalékos főhadnagyaként. 1917 júniusában, Tisza István bukását követően IV. Károly őt nevezte ki miniszterelnöknek. Két hónap után a Tisza-pártiak erős pozíciója miatt lemondott. A politikai élettől egy időre visszavonult, majd 1931-ben újra megválasztották képviselőnek a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt képviseletében. A második világháborúban Kállay Miklós politikáját támogatta, aminek köszönhetően a Gestapo letartóztatta. A háború után Budapestről telepítették ki családjával, majd 1956-ban lányával emigrált.

Kép forrása: Wikimedia Commons


Osztrák főherceg, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse. A Monarchia jövőjével kapcsolatban dualista berendezkedés helyett föderatív államot képzelt el. 1914. június 28-án feleségével, Chotek Zsófiával együtt merénylet áldozata lett Szarajevóban, amely esemény első az világháború ürügyéül szolgált.

Kép forrása: Österreichische Nationalbibliothek


Osztrák császár és magyar király. 18 évesen, az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc alatt vette át nagybátyjától a trónt. Uralmának konszolidálásához az orosz cár segítségét kellett igénybe vennie. 1867-ben kiegyezett a magyarokkal; a 19–20. század fordulójára az ezernyi belső ellentéttől feszített dualista állam egyetlen összetartó ereje a császár, „a birodalom első hivatalnoka” maradt. Ferenc József fegyelmezetten tette kötelességét, bár maga is tudatában volt az elkerülhetetlen végzetnek. Számos egyéni tragédia is sújtotta és 1914-ben még megérte az első világháború kirobbanását, a sors azonban megkímélte attól, hogy tanúja legyen birodalma végnapjainak: 1916. november 21-én halt meg a schönbrunni kastélyban. 68 évnyi uralkodása után egy egész éra – a boldog békeidők korszaka – ért véget.

Kép forrása: Wikimedia Commons


Francia politikus, aki a Radikális Párt és a Radikális Republikánus Párt képviselője, a Harmadik Köztársaság 40. és 53. miniszterelnöke volt. A Nagy Háború idején 1914-től belügyminiszteri pozíciót töltött be, 1917-től volt második miniszterelnöksége, amikor elérte, hogy a teljes francia haderőt és tartalékokat mozgósítsák, valamint összehangolják a csapatokat. Az I. világháború lezárását jelentő versailles-i békék egyik fő kidolgozójaként törekedett arra, hogy a németekkel szemben minél nagyobb legyen a megtorlás, valamint az európai politikai erőtérben a francia befolyás domináljon. Ez sikerült Közép-Európában, aminek egyik lenyomata az 1920-as trianoni béke. 1920-ban megbukott az elnökválasztáson, ezután visszavonult. (-haláláig)

Kép forrása: Library of Congress


1910-ben vette át apja trónját. Az első világháborúban az antant oldalán harcolt. A németes hangzású családi címeket elhagyta és családja nevét Szász-Coburg-Gothairól Windsorira változtatta. A háború végén az 1920-as években érte el a Brit Birodalom a legnagyobb kiterjedését, azonban az 1917-ben kitört ír függetlenségi háború végén 1922-ben kivált a birodalomból Írország.

Kép forrása: Imperial War Museum


Katonatiszt és honvédelmi miniszter. A Ludovika Akadémia (magyar katonai felsőoktatási intézmény) tanára, majd 1900-ban vezérkari ezredes, 1904-től a honvédelmi minisztérium csoportfőnöke, 1907-től tábornok. 1912-ben bárói rangot kapott. 1916-tól vezérezredes, 1917-től a háború befejezéséig a közös hadsereg utánpótlási főnöke. A Magyar Katonai Írók Körének első elnöke. Önálló munkái, illetve fordításai is megjelentek. Clausewitz porosz tábornok egyes munkáit tette olvashatóvá a magyar közönség számára, így a következőket: A háborúról (Bp., 1892–1894). – M. Alkalmazó megbeszélések a spicherni csatából (I–II. Bp., 1897); A háború tényezői (Bp., 1915).

Kép forrása: Országos Széchenyi Könyvtár, Digitális Képarchívum


Német katonatiszt. 1906–916 között a német hadsereg vezérkari főnöke volt. A Schlieffen-terv továbbgondolásával akarta Franciaországot lerohanni és az elcsatolt területeket visszaszerezni. A terv több szempontból is hibás elképzelés volt. Az egyik lényeges pont, hogy nem volt terv az esetleges elakadás esetére, valamint vészforgatókönyv sem volt kidolgozva. A háború kitörésekor, az első marne-i csata vesztése után Moltkét megbuktatták, ám hivatalosan csak 1916-ban mentették fel.

Kép forrása: Vasárnapi Újság


Osztrák főherceg, magyar királyi herceg, cs. és kir. tábornagy, a Habsburg-dinasztia magyarországi ágának tagja. A világháború több hadszínterén is szolgált, 1918 októberében IV. Károly megbízásából homo regiusként (a király bizalmas embereként) tevékenykedett Magyarországon; József főherceg nevezte ki gróf Károlyi Mihályt miniszterelnöknek.

Kép forrása: Országos Széchenyi Könyvtár, Digitális Képarchívum


Az utolsó osztrák császár és magyar király. 1916-os trónralépésétől kezdve legfőbb igyekezete a béketapogatózásokra irányult, a birodalom fennmaradását széles körű reformtervekkel, akár az Osztrák–Magyar Monarchia föderatív átalakításával kívánta elérni, azonban ezek megvalósítására a háború utolsó időszaka már alkalmatlannak bizonyult. Az 1918. augusztus 13-i eckartsaui levélben „felfüggesztette uralkodói jogainak gyakorlását” Magyarországon. 1921-ben két alkalommal is megkísérelt visszatérni a magyar trónra, sikertelenül. 1922. április 1-én halt meg spanyolnáthában Madeira szigetén.

Kép forrása: Österreichische Nationalbibliothek


Montenegró fejedelme 1860–1910, 1910–1918 között majd királya. 1862 és 1878 között több háborút vívott az Oszmán Birodalommal. 1876-ban sikeres hadjáratot indított a törökökkel szemben, aminek köszönhetően határait kitolta az Adriáig. 1905-ben született meg az első montenegrói alkotmány, majd 1906-ban saját pénzt vezetett be. Az első világháborúban elsőként küldte csapatait a szerbek megsegítésére. A háború után a délszláv területek a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban egyesültek, így a királyság megszűnt létezni. I. Miklós Franciaországba emigrált, ahol haláláig maradt.

Kép forrása: Library of Congress


1896-ban lépett az orosz cári trónra. Uralkodását megoszthatatlannak vélte, ám a belső forradalmak miatt engedett, és 1906-ban megnyitotta az első dumát ("parlament"). Az 1914. június 28-ai gyilkosságra reagálva mozgosította csapatait, hogy megerősítse pozícióját a Balkánon. 1914. augusztus 1-jén II. Vilmos hadat üzent neki, amire válaszul belépett a háborúba a cár. A háború elhúzódása tovább súlyosbította a belső konfliktusokat, kiéleződött az ország ipari és haditechnikai elmaradottsága és a hadsereg ellátásának nehézségei fokozódtak. 1917-ben kitört a februári forradalom, aminek hatására március 3-án lemondott a trónról unokafivére javára, aki szintén lemondott, ezzel a cári uralom véget ért Oroszországban. A lemondást követően háziőrizetbe kerültek, majd 1918 tavaszán Jekatyerinburgba szállították a családot. 1918. július 16-ról 17-re virradó éjjel az egész családott megölte Jurovszkij bolsevik őrosztaga.

Kép forrása: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet


Orosz nagyherceg, 1914-ben II. Miklós kinevezte az orosz hadsereg főparancsnokává. Ő felelt az összes frontért és a bekövetkező eseményekért, bár nem ő, hanem tisztjei vezényelték a csapatokat. A hadügyminiszterrel, Szuhomlinovval való rossz viszony miatt a cár úgy döntött, hogy saját kezébe veszi az irányítást. 1915-ben kinevezték Nyikolajt a Kaukázus alkirályává.

Kép forrása: Wikimedia Commons


Szerb tábornok, a szerb hadsereg főparancsnoka az I. világháború kitörésekor. 1915-ben indított osztrák-magyar, német támadás után a szerb hadsereg összeomlott, és az antant segítségével menekítették ki az országból Korfura, majd Nizzába.

Kép forrása: Library of Congress


1912-ben kinevezték miniszterelnöknek, valamint a külügyminiszteri pozícót is ellátta 1913-ig. Politikájában határozottan fellépett a németekkel szemben, az oroszokkal pedig szövetségi viszonyt épített. A Brit Birodalommal is katonai együttműködést kötött, hiszen legnagyobb félelme az volt, hogy a Német Birodalommal szemben katonailag alul marad egy esetleges háborúban. Az I. világháborúban a francia elnöki tisztséget töltötte be. A háború után a háborús jóvátételi bizottság elnökeként tevékenykedett. 1922-1924 között ismét miniszterelnök és külügyminiszter lett. 1923-ban csapatokat rendelt a Ruhr-vidékre, mert a németek késtek a jovátétellel. Politikai sikerének könyvelhető el, hogy a gazdaság stabil maradt, és biztosította az ország jólétét.

Kép forrása: University of Texas Libraries


Német admirális, a skagerraki csatában a német hadiflotta főparancsnoka volt. 1913-tól ellentengernagyként szolgált. Az I. világháborúban a német tengeri haderő(-nek a) technikai fölényét akarta kiaknázni, ezért a tengeralattjáró-támadásokat szorgalmazta. A skagerraki csata főparancsnokaként megpróbálta csellel apránként áttörni az angol blokádot, azonban az angolok tudomást szereztek tervéről és másfélszeres erőfölénnyel várták a csata helyszínén. A háború során ez a csata volt a legnagyobb erőket megmozgató ütközet, amiben az angolok szenvedtek nagyobb számban technikai veszteségeket. Az ütközetet alig 30 tengerészük élte túl, mégis képesek voltak (-a britek) fenntartani hatalmukat a tengeren a háború végéig. Reinhard Scheer a világégést követően, öt hónapnyi vezérkari főnőkség után nyugdíjba vonult, lemondva ezzel a katonai szolgálatokról.

Kép forrása: Europeana Collections


A Szerbek, Horvátok, Szlovének második királya. Az I. világháború idején, 1914. július 5-től Szerbia régens uralkodója. 1915-ben a központi hatalmak megszállták Szerbiát, ekkor ő és családja a kormánnyal együtt görögországi száműzetésben voltak. Ténylegesen 1921-től uralkodott, egészen az 1934-ben, Marseilles-ben történt meggyilkolásáig.

Kép forrása: The Royal Family of Serbia


1910-től Oroszország külügyminisztere volt. 1914 júliusában egyeztetéseket folytatott az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztereivel, a Szerbiával való megegyezést szorgalmazva. Miután július 28-án hadat üzent Szerbiának I. Ferenc József, azonnali válaszként Szazonov is mozgósította az orosz hadsereget. 1916-ban Oroszország különbékét akart, amit ellenzett Szazonov, ezért le kellett mondania a posztjáról. Emigrációban Franciaországban élt hátra levő életében.

Kép forrása: The New York Times Current History of the European War


Brit tengernagy, a Grand Fleet parancsnoka 1916-ig. A jütlandi (skagerraki) csata parancsnokaként vett részt a német flottával szembeni komoly összecsapásban, ahol nagy veszteségeket szenvedett a brit flotta, mégis képes volt megtartani az angol erőfölényt a tengeren. Reinhard Scheer, a német flotta parancsnoka ezután nem kockáztatta meg újra a komolyabb ütközetet.

Kép forrása: The New York Times Current History of the European War


Az Amerikai Egyesült Államok 28. elnöke volt 1913-1921 között. Demokrata párt képviselőjeként 1911–12-ben New Jersey kormányzójaként kezdte politikai pályáját. Elnöki munkáját a reformok bevezetése jellemezte, külpolitikájában pedig Latin-Amerika felé igyekezett kapcsolatot építeni. Az első világháború kitörésekor amerika semlegességét hangsúlyozta, ám 1917-ben, amikor a németek a tengeralattjáró hadviselésüket megerősítették, akkor belépett a háborúba. Wilson szerepet játszott a háború utáni béketárgylásokon is, fő elképzeléseit a békéről, az úgynevezett Wilsoni 14 pontban foglalta össze, amit irányadónak fogadtak el a tárgyaláson. A pontok közül sok nem valósult meg, vagy csak részben, ilyennek mondható a felség vizeken kívüli szabad hajózás. Tevékenységének elismeréséül 1919-ben megkapta a Nobel-békedíjat. 1919 októberében agyvérzést kapott, aminek következtében lebénult, és helyette a teendőket a külvilág felé felesége intézte, amíg a mandátuma tartott.

Kép forrása: Library of Congress


Magyar politikus, két ízben miniszterelnök (1903-1905 és 1913-1917), az MTA tagja. Politikájára a határozott konzervatív irány, az obstrukció leverése, valamint a felső házi politikusok politikai súlyának támogatása volt jellemző. A háborús konfliktusra számított, azonban a szarajevói merényletet követően úgy gondolta, hogy túl veszélyes a továbbiakban szerepet vállalni. Rövid hezitálás után a német támogatásban bízva mégis a háború szükségessége mellett foglalt állást, ezzel az elhúzódó háborús nehézségek fő felelőseként jelent meg a közvéleményben. IV. Károly reformkísérleteit ellenezte, így 1916 után az osztrák vezetéssel teljesen szembe került politikája és személye is. A magyar belpolitikai problémákat nem látta helyesen, és az őszirózsás forradalmat sem értékelte megfelelően. A forradalom sodrában 1918. október 31-én egyenruhát viselő emberek saját házában meggyilkolták.

Kép forrása: Wikimedia Commons


1900-tól Olaszország királya, 1939-1943 Albánia királya, 1936-1941 között Etiópia császára. Uralkodása elején szakított apja tekintélyelvű nézeteivel és liberális politikusokat nevezett ki. Az első világháború kitörésekor semleges maradt, azonban 1915-ben megkötötte a titkos londoni egyezményt és belépett a háborúba az antant oldalán. A háború idején igen népszerű uralkodó volt, hiszen személyesen is részt vett az észak-olaszországi front harcaiban. A háború után bekövetkező gazdasági válság politikai bizonytalanságot is szült, ami a fasizmus megerősödéséhez vezetett. Kinevezte Benito Mussolinit miniszterelnöknek és teljesen szabad kezet adott neki, ami a háborúba sodorta az országot. 1943. júliusában mondatta le, majd eltávolítása után a szövetségesek oldalán hadat üzent a Német Birodalomnak. 1946-os lemondását követően Egyiptomba menekült családjával.

Kép forrása: Encyclopaedia Britannica


A Német Birodalom császára és Poroszország királya 1888-1918 között. A Hohenzollern-ház tagjaként született. Erős akaratának és konzervatív uralkodói elképzeléseinek köszönhetően, Bismarck menesztését követően saját maga vezette a birodalmat egészen 1909-ig, amikor Theobald von Bethmann-Holleget nevezte ki kancellárnak. Intézkedései között fontosnak tartotta, hogy a hadiflotta fejlesztésével a Német Birodalom versenyképessé váljon a britekkel szemben. 1918. novemberi lemondása után haláláig a hollandiai Doornban tartózkodott. Az antant országai háborús főbűnösként el akarták ítélni, de Hollandia megtagadta a kiadását.

Kép forrása: Imperial War Museum


Orosz lovassági tiszt, tábornok. 1908-ban ő lett az orosz hadügyminiszter. Az I. világháború során megvádolták, hogy miatta nincs elég lőszer. 1917-ben az ideiglenes kormány letartóztatta, és börtönbe zárta a háborús bűnök miatt. A bolsevikok kiengedték, ezt követően pedig Finnországba emigrált.

Kép forrása: Wikimedia Commons


Magyar politikus, három ízben is kinevezték a magyar miszterelenöki székbe. Mind a három alkalommal válsághelyzet megoldásáért nevezték ki, ő volt az első polgári származású miniszterelnök hazánkban. Harmadik miniszterelnöksége 1917. augusztus 20. - 1918. október 30. közötti időszak volt. A háború utolsó másfél évében a magyar politikai vita a választójogi reform kérdése körül bontakozott ki, amiben Wekerle egy kiszélesített szavazó bázis számára tette volna lehetővé a választás jogát. A parlament ezt túl liberálisnak ítélte és elutasította. Wekerle a választójog mellett szociális reformokat is be akart vezetni, valamint egy önálló hadsereg felállításának előkészületeit is biztosította volna. A reformok megvalósításáért létrehozta a 48-as Alkotmány Pártot. 1918-ban a központi hatalmak elvesztették a háborút, ami a vezető politikusok lemondásához vezetett, hiába törekedett Wekerle (-egy) békés átmenetet biztosítani a magyar közéletben.

Kép forrása: Wikimedia Commons


Az Osztrák–Magyar Monarchia belgrádi nagykövete. 1914 júliusában ő adta át a szerb kormánynak a monarchia ultimátumát.

Kép forrása: Országos Széchenyi Könyvtár, Digitális Képarchívum


Felhasznált irodalom:

Balla Tibor: A nagy háború osztrák–magyar tábornokai. Tábornagyok, vezérezredesek, gyalogsági és lovassági tábornokok, táborszernagyok. Argumentum, Budapest, 2010.

Galántai József: Tisza és a világháború. Akadémiai, Budapest, 1964.

Clay, Catrine: King, Kaiser, Tsar: Three Royal Cousins Who Led the World to War. John Murray, London, 2006.

Csiffáry Tamás: Európai uralkodók könyve. Királyok, hercegek, grófok. Könyvmíves, Budapest, 2008.

Gerő András: Ferenc József, a magyarok királya. KKETTK Közalapítvány – Habsburg Történeti Intézet, Budapest, 2016.

Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar életrajzi Lexikon 1000–1990. Akadémiai, Budapest, 1994.

Rose, Kenneth: King George V. Weidenfeld and Nicolson, London, 1983.

Szijj Jolán (főszerk.): Magyarország az első világháborúban. Lexikon A–Zs. Petit Real, Budapest, 2000.

Encyclopedia Britannica Online. https://www.britannica.com/ (Letöltése ideje: 2020.03.30.)